Nemrégiben kérdésként merült fel, hogy egy gazdasági társaság működése során a vezető tisztségviselőt pontosan milyen esetekben terheli személyes felelősség?
A Gt. (2006. évi IV. tv) a már korábban is ismert eseteken túl – a társaságnak okozott kár megtérítési kötelezettsége, ill. törvény által előírt kötelezettségeinek (éves mérleg elkészítése, benyújtása, módosításhoz kapcsolódó okiratok benyújtása a cégbíróságnak stb.) nem teljesítése kapcsán felmerülő felelősség – szabályoz egy harmadik felelősségi jogintézményt, a "wrongful trading" intézményét is, amely azonban minden valószínűség szerint szélesebb körben kevéssé ismert.
A Gt. által a magyar jogba bevezetett "wrongful trading" felelősségnek nevezett hitelezővédelmi jogintézmény a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően tanúsított, a hitelezők érdekeit sértő magatartásért állapítja meg a vezető tisztségviselők hitelezők felé fennálló kártérítési felelősségét, ha a társaság a felszámolási eljárás során kielégítetlenül maradt hitelezői igényeket hagyva szűnt meg. A jogintézmény célja tehát a társaság vezetőinek kényszerítése arra, hogy a közeli csődhelyzet felismerését követően a hitelezők jogos érdekeit figyelembe vegyék.
Annak eldöntése, hogy a társaság mikor jut el abba a helyzetbe, amikor már a vezetőknek a társaság és a tagok érdekei helyett a hitelezők érdekeit kell figyelembe venni, igen összetett és nehéz feladat. A Csődtv. szerint "A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták, vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket."
A felelősség alanyainak köre nemcsak azon vezető tisztségviselőkre terjed ki, akik a perindításkor, illetve a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben tisztséget töltöttek be a társaságnál. A Csődtv. bevezeti ugyanis az ún. "árnyékvezetők" fogalmát, akik felelőssége szintén felmerülhet.
Hogy ki lehet árnyékvezető?
Minden olyan személy, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. Az árnyékvezetők pontos körének meghatározása a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, de árnyékvezetőnek minősülhet pl. a főkönyvelő, cégvezető vagy akár az uralkodó tag is.
Összegezve kijelenthetjük, hogy a vezető tisztségviselőt ez a szabály rendkívül nehéz helyzetbe hozhatja, mert ha rosszul méri fel azt, hogy mikor kell áttérnie a társaság (a tulajdonosok) érdekeinek a képviseletéről a hitelezői érdekek képviseletére, azt kockáztatja, hogy vagy a társaság, vagy a hitelezők fognak fellépni vele szemben.
Sok esetben ráadásul annak megítélése is igen nehéz, hogy pontosan milyen vezetői magatartás felel meg leginkább a hitelezői érdekeknek. Ilyen helyzetben a vezető tisztségviselő úgy tudja elhárítani magától a döntés felelősségét, hogy összehívja a legfőbb szerv ülését.
Mindenképpen fontos azonban, hogy vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettsége a jogszerűtlen gazdálkodásért csak másodlagos felelősség, hiszen a hitelezői követelések elsődleges fedezetéül a társasági vagyon szolgál, a vezető tisztségviselők marasztalására pedig csak akkor kerülhet sor, amikor a társaság kielégítetlen hitelezői követeléseket hátrahagyva már megszűnt. Másodlagos jellege mellett kiemelendő, hogy a vezetők felelőssége felróhatóságon alapuló felelősség, vagyis a krízishelyzet felismerésének és a hitelezői érdekek figyelembevételének szándékos, vagy legalábbis gondatlan elmulasztása esetén, illetve csak a hitelezői érdekeket figyelmen kívül hagyó magatartásukkal okozati összefüggésben álló vagyoncsökkenés miatt állapítható meg.
A vezetőnek lehetősége van saját maga kimentésére, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható módon járt el a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében.
